Will Turner, alias Dió, aki gyönyörű színe és hatalmas szemei miatt kapta ezt a nevet, 10 hetesen költözött be hozzám a 4. emeletre.
Éles váltás volt ez számára, hiszen a tenyésztőnél az egész napot az udvaron töltötte a tesóival. A beszoktatás ennek ellenére viszonylag
könnyen ment. Mivel a tenyésztőnél is szobakennelben aludtak éjszaka a kiskutyák, Dió számára sem volt idegen, hogy az éjszakát ott tölti.
Nem voltak komoly drámák, az első két éjszaka alatt kellett vele hosszabb ideig beszélgetni, utána aludt, mint a bunda. A szobakennel nálunk
bejött, mindig nyitva van napközben, gyakran bemegy aludni és játszani is oda. A szobatisztaságra nevelés is viszonylag gyorsan ment, egy hét
után csak az udvaron végezte a nagydolgát, a kicsit pedig felesben lent és a pelenkára fent. A lépcsőzéstől 2 hónapig kíméltem, második alkalommal
már magától beugrott a táskába az ajtó előtt, amiben le- és felcipeltem az emeletre.
Dió most 5 hónapos, egy rendkívül tanulékony és stabil idegrendszerű kutya, aki sok lagottós aggodalomra rácáfol. Nem ugat feleslegesen, nem rág szét
bútort (mindig kapott egy botot, amikor megpróbálta), egyáltalán nem fél semmitől pici kora óta, érdeklődve követi a porszívót, hallgatja a mosógépet,
odajön, ha leesik valami, az utcán fülel a szirénázásra, egy hangosabb autóra, zajra, de nem ijed meg tőle. Az autóban szívesen utazik. A nagy testű
kutyáktól való tartózkodás is elmúlt 4 hónapos korára.
Járunk kotyaoviba, más kutyák közé, bátran játszik sok eb között is. Tulajdonképpen könnyű vele 😊 persze komoly kihívás, hogy ne zabáljon fel mindent,
de tényleg mindent az utcán – ezzel jól állunk, ha észreveszem, mire vetett szemet, fújjra már otthagyja, sőt, a papírok és cigicsikkek felett már
magától átlép, és egy erélyesebb „mi van a szádban?” kérdésre a szerzemények 80%-át csalódottan kiköpi (ez elég jó arány). Azt se könnyű elérni, hogy
csak a saját takaróján akarjon aludni, hogy ne akarjon állandóan a nyakamba mászni, meg még sorolhatnám, de ezek kezelhető és szerethető problémák.
Ahhoz képest, hogy 5 hónapos, egy rendkívül jól szocializált kutya, amit szerintem annak is köszönhetek, hogy a szocializációja jól meg volt alapozva,
és alapból egy nagyon kiegyensúlyozott idegzetű kutya. Volt már szükségem pár napra panzióra, ebben is számíthattam a Valburg Lagotto Heaven Kennelre,
gondoskodtak Dióról, amíg külföldön voltam.